|
|
GYAKRAN ISMÉTLŐDŐ FÉLREÉRTÉSEK
A KOCKÁZATI TŐKE MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATBAN
Sok projektgazda orrolt meg ránk az elmúlt időszakban pusztán azért, mert a valósággal szembesítettük őket. Egy ilyen szembesítés nekünk is kellemetlen, de - a projektgazda által legtöbbször át nem érzett módon - kénytelenek vagyunk ezt megtenni a projekt sikere érdekében. Arra gondoltunk, hogy talán megkímélhetnénk magunkat néhány kellemetlen beszélgetéstől, ha a leggyakrabban előforduló félreértéseket a honlapunkon bemutatnánk.
| Tévhit: |
A kockázati tőke valami olyan dolog, aminek az elvesztése a kockázati befektető számára nem fájdalmas. Az egyik üzlet bejön, a másik nem - ilyen az élet. Neki van pénze, neki mindegy. |
| Valóság: |
A kockázati tőke nem onnan kapta a nevét, hogy az elvesztése nem fáj annak, aki adta. A kockázati tőke lényege, hogy az ismert kockázatokat a befektető külön biztosíték kérése nélkül - ámde magasabb hozam reményében - vállalja a befektetés során. (A bankhitel azért olcsóbb, mint a kockázati tőke, mert a bank a kockázatát a biztosíték kérésével minimalizálja.) |
| Tévhit: |
Kockázati tőke vagy hitel, nekem mindegy. A lényeg, hogy valaki adjon pénzt a projektem megvalósítására. |
| Valóság: |
Óriási különbség van a hitel és a kockázati tőke között. Hitelt valamilyen biztosíték nyújtása mellett ad egy bank, aki nem lesz társtulajdonos a projektgazda cégében. A hitelt viszonylag alacsony (évi 8-10-15%) kamat mellett kell visszafizetni. Ha nem sikerül, a bank viszi a biztosítékot, és részéről minden rendben. Ezzel szemben a kockázati tőkés nem kér biztosítékot. Beszáll a vállalkozásba a saját pénzével, és társtulajdonos lesz. Együtt sír és együtt nevet a projektgazdával. Ha bukik a vállalkozás, elveszti a pénzét. Ezért kér a kockázati befektető a pénzéért jelentős kockázati felárat a bankhitelhez képest. A kockázati befektetők jellemző hozam elvárása évi 25-35%. Ezért, ha van lehetőség pályázati pénz elnyerésére, akkor pályázni kell, hiszen annál olcsóbb forrás nincs. Ha nincs pályázati forrás, akkor hitelben kell gondolkodni. Ha hitel sincs, akkor lehet elgondolkodni a kockázati tőke bevonásán. |
| Tévhit: |
Hosszú évek munkájával kifejlesztettem, feltaláltam, szabadalmaztattam, előállítottam stb. valamit, ezért ez a projekt az enyém, tehát én mondom meg, hogy kit és hogy engedek be ebbe a bomba üzletbe. |
| Valóság: |
A projektgazdák nagyon gyakran fogalmaznak meg ilyen üzeneteket, hol explicit, hol látens módon. Ha ez már valóban egy üzlet, azaz a terméknek van engedélye, már valahol gyártják, sorba állnak érte a vevők, és ez alapján már a "nagy dobás" készül, ez rendben is van. Ettől alapvetően más a helyzet, ha a nagy üzletnek csupán a lehetősége van meg. Esetleg még egy pár millió kellene ahhoz is, hogy az utolsó kísérletet, módosítást, bevizsgálást stb. elvégezzék azon a "kész" terméken, vagy eljáráson, vagy gépen. Ekkor nincs más út, mint a valós kockázatvállalás alapján megkezdeni a tárgyalásokat. |
| Tévhit: |
Lehet más kockázatára vállalkozni: enyém az ötlet, a befektető "csak" a pénzt adja. Örüljön, hogy beveszem az üzletbe és pénzt kereshet rajtam |
| Valóság: |
A projektgazdának gyakran nincs semmi más kockáztatni valója, mint az ötlete, illetve amit addig abba fektetett. Azaz, saját forrás nélkül, kizárólag a befektető pénzét kockáztatva szeretne vállalkozni. Ez nem szokott sikerülni. Aki nem tud/akar saját maga is valós értéket kockáztatni, az többnyire nem tud senkit sem meggyőzni arról, hogy másnak viszont érdemes vállalnia azt a kockázatot, amit ő maga nem tud/akar vállalni. A banki/hitelezési terminológiát átvéve a projektgazdák ezt gyakran saját erőnek szokták nevezni. Bárhogy is hívjuk, ez nem változtat a lényegen: a kockázati befektetők elvárják a projektgazda részéről valami olyasminek a vállalkozásba vitelét, aminek elvesztése a projektgazda számára valóban fájdalmas. A múltbeli teljesítmény (pl. szabadalom) csak ritkán alkalmas erre, hiszen annak jövőbeli értéke lehet, hogy tényleg nagy (ha bejön az üzlet), de lehet, hogy nulla (ha nem jön be). Ha nem jön be a dolog, akkor a projektgazda csak egy (rossz) ötletet veszít, amiből lehet még neki sok, a befektető viszont a pénzét veszti, amiből nem biztos, hogy marad elég a következő kísérletre. |
| Tévhit: |
Én mindent kiszámoltam, leírtam, beadtam a tervemet. A kockázati befektető azt vizsgál vagy vizsgáltat meg, amit csak akar. Ha kíváncsi valamire, szerezzen magának szakértőt és kérdezze meg azt! Ne engem kérdezgessen és dolgoztasson! Örüljön, hogy beveszem ebbe a bomba üzletbe. |
| Valóság: |
A kockázati befektetőket kizárólag "óriási" üzleti lehetőségekkel keresik meg. Napjában mondjuk háromszor-négyszer. Mégis, évi 5-6 befektetésnél nem hajtanak végre többet. Valójában tehát elég kevés tényleg "óriási" üzlet van. A projektgazdák ezért fő szabályként arra számíthatnak, hogy a szükséges vizsgálatokat nekik kell elvégezniük vagy elvégeztetniük, illetve meg kell tudniuk válaszolni a kockázati befektetők által feltett újabb és újabb kérdéseket egészen addig, amíg a befektetőt nem sikerül valóban meggyőzni a projekt jóságáról. |
| Tévhit: |
A kockázati befektetőknél is működnek az olyan klisék, mint a "foglalkoztatás növelése", vagy a "hátrányos helyzetű térség fellendítése", vagy az "ipari kultúra megtartása" és hasonlók. |
| Valóság: |
Ami az állami és EU-s pályázati források elnyerésénél működik, az teljességgel hidegen hagyja a kockázati befektetőt. Az állam - nagyon helyesen - foglalkoztatást akar növelni és fejleszteni akarja az elmaradott térségeket. A befektető ezzel szemben egyszerűen pénzt akar keresni, és olyan üzlettársat keres, aki maga is a pénzkeresésben érdekelt, nem pedig a társadalompolitikában. A társadalmi felelősségvállalás a kockázati befektetők számára is fontos. Fontos velejárója, de nem célja a tevékenységüknek. Ebből következik, hogy a pályázati anyagok egyáltalán nem alkalmasak a kockázati befektetők meggyőzésére. A kockázati befektetőnek üzleti tervet kell adni. |
| Tévhit: |
A pénzvilágban gyorsan mennek a dolgok, ezért elvárható, hogy az anyagom beadásától számítva 1-2 héten belül "meg legyen a pénz". |
| Valóság: |
A dolgok valóban gyorsan mennek, de sok dolognak kell megtörténnie a pozitív befektetési döntésig, és még többnek ahhoz, hogy folyósítani lehessen a befektetett összeget. Ellenőrizni kell a terv valóságtartalmát és a belső összefüggések megbízhatóságát, el kell végezni a finomhangolásokat és véglegesíteni kell a pénzügyi tervet, meg kell állapodni a cégjogi kérdésekről, formális befektetési döntést kell hozni, végre kell hajtani a cégjogi döntéseket (pl. céget kell alapítani, módosítani kell a társasági formát). Mindezek időigénye, még ha a benyújtott üzleti terv teljesen rendben is van, akkor is inkább hónapokban mérhető, semmint hetekben. |
| Tévhit: |
Lehet sürgetni a befektetési döntést azzal, ha bizonygatom, hogy a gyors folyósítás nélkül elúszik az üzleti lehetőség. |
| Valóság: |
A befektetőnek ez csak egy a sok lehetőség közül, ezért mindent alaposan meg fog vizsgálni - tart, ameddig tart. Csak akkor fektet be, ha a megfelelő hozam ígéret mellett látszanak a megvalósítási kockázatok is. A kockázati befektető nem szerencsejátékos, a kockázatok feltárása nélküli "vakrepülésbe" nem kezd. Ezért a sürgetésnek nem enged, inkább hagyja elmenni az üzleti lehetőséget. |
vissza
|
